|
Magyar Npmesk: A vak kirly.
2005.01.31. 19:39
Hol volt, hol nem volt, mg az perencis-tengeren is tl volt, volt a vilgon egy vak kirly. Mindenfle orvosok-doktorok prbltk meggygytani, de mindhiba, egyik sem ment semmire. Maga a kirly tudott volna ugyan egy orvossgot szemnek, de azt senkinek sem mondta meg, hogy mi; akrki krdezte tle, csak azt felelte, hogy mihaszna mondja meg, mikor gyse tudjk megszerezni.
Volt ennek a kirlynak hrom egszen felntt legny fia. Ezek egyszer sszebeszltek, hogy akrhogy, mint, de kitudjk az apjoktl, hogy mi az az orvossg, s megszerzik neki. Bement ht hozz a legregebbik, megllt az ajtban, elkezdett beszlni, mondvn:
- Felsges kirly atym! n most azrt jttem, hogy megkrdezzem felsges kirly atymtl, mitl gygyulna meg a szeme, mert mi hrman sszebeszltnk, hogy azt az orvossgot ha az letnkbe kerl is, megszerezzk.
A kirly erre nem szlott egy szt se, hanem volt eltte az asztalon egy nagy ks, azt felkapta, gy vgta a fia fel, hogy alig tudott elle flreugrani, a ks megllott a difa ajtban. Erre a kirlyfi gy megijedt, hogy mindjrt kiszaladt a hzbl.
Msnap a kzps kirlyfi ment be, de az is ppen gy jrt, mint a btyja, ez is kiszaladt a szobbl.
Harmadik nap a legfiatalabb kirlyfin volt a sor; a btyjai be sem akartk ereszteni, hogy ha k ki nem tudtk venni az apjokbl, biz ez sem sokra megy, de a kirlyfi nem tgtott, hanem bement. Mikor elmondta, hogy mirt jtt, ehhez is hozzvgta az reg kirly a nagy kst, de ez nem ugrott flre, hanem megllt, mint a pecek, kicsibe is mlt, hogy bel nem ment a ks, a sipkjt kicsapta a fejbl, gy llt meg az ajtban. De a kirlyfi mg ettl sem ijedt meg, kihzta a kst az ajtbl, odavitte az apjnak.
- Itt van a ks, felsges kirly atym, ha meg akar lni, ljn meg, de elbb mondja meg, mitl gygyulna meg a szeme, hogy a btyim megszerezhessk.
Nagyon megilletdtt ezen a beszden a kirly, nemhogy meglte volna ezrt a fit, hanem sszevissza lelte, cskolta.
- No, kedves fiam - mondja neki -, nemhiba voltl te egsz letemben nekem legkedvesebb fiam, de ltom, most is te szntad el magad legjobban a hallra az n meggygyulsomrt (mert a kst is csak azrt hajtottam utnatok, hogy meglssam, melyiktk szllna rtem szembe a halllal), most ht neked megmondom, hogy mitl gygyulna meg a szemem. Ht kedves fiam, messze-messze, a Veres-tengeren is tl, a hrmashegyen is tl lakik egy kirly, annak van egy aranytoll madara, ha n annak a madrnak csak egyszer hallhatnm meg a gynyr neklst, mindjrt meggygyulnk tle; de nincs annyi kincs, hogy odaadn rte az a kirly, mert annyi annak az orszgban az arany-ezst, mint itt a kavics.
Amint ezeket a kirlyfi megrtette, kiment a testvreihez, elmondott nekik mindent; azok aztn mentek egyenesen az apjokhoz, hogy k ht most elmennek azrt a madrrt, tettk magukat rettenetesen, hogy gy hozzk, gy hozzk el, ha ezer rdg rzi is. A legkisebb kirlyfi is el akart menni, de a btyjai nem vittk, hogy biz utnuk ne csikkodjk, minek menne el bajnak; aztn meg az reg kirly sem eresztette sehogy sem.
- Mr des fiam, te csak maradj itthon nmellettem, segts egyben-msban reg fejemnek, sok mr nekem magamnak egy orszg gondja; de mg meg is halhatok addig, mg oda lesznek, akkor - ha te is elmennl, kire maradna az orszg?
Hajlott a j szra a kirlyfi, otthon maradt. A btyjai elindultak nagy hhval, tizenkt trszekeret megraktak arannyal-ezsttel tikltsgnek, elbcsztak az reg kirlytl, meggrtk neki, hogy egy esztend alatt, ha trik, ha szakad, elhozzk az aranytoll madarat, azzal elmentek.
Eltelt az egy esztend, de nem jtt haza a kt kirlyfi, eltelt a msodik is, harmadik is, negyedik is, mgsem hallatszott semmi hrk. Mr a legifjabb kirlyfi bizonyosnak tartotta, hogy odavesztek, el is akart mr sokszor indulni utnuk, de az apja nem eresztette; hanem mikor mr az tdik esztend is a vge fel jrt, a kirlyfinak sehogy sem volt maradsa, hiba volt minden beszd, nem hallgatott r, elindult. Egy rgi, hsges szolgt lra ltetett, maga is lra lt, gy fogtak neki a hossz tnak.
Mentek, mendegltek, ht nap, ht jjel mindig mentek, akkor kirtek az reg kirly orszgbl.
Amint kvl voltak a hatron, meglttak egy rongyos csrdt, a kirlyfi megllt a csrda eltt, a szolgjt bekldte egy ital borrt. Amint az inas nyitotta az ajtt, beltott rajta a kirlyfi, ltta, hogy odabenn tncol kt rongyos ember kt kocsmabeli szemllyel, de rjok sem gyelt, hanem amint kihozta az inas a bort, megitta, azzal mentek tovbb.
Mr j ideig mentek gy, hogy egyik sem szlt egy szt se, nagy sokra aztn az inas trte meg a nagy hallgatst:
- Jaj, felsges kirlyfi, mondank n valamit, ha attl nem flnk, hogy megharagszik rte.
- Nem haragszom n, csak mondjad.
- No ht, ha rossz nven nem veszi, csak elmondom: ltta-e felsged azt a kt rongyos embert, aki ott tncolt a csrdban?
- Lttam gy htulrl, mikor az ajtt nyitottad, de ht mirt krded?
- , felsges kirlyfi, mondanm is n, meg nem is.
- Mondjad no, bolond, hisz nem szoktam n az igazsgrt megharagudni.
- Ht amint bementem, meglttam azt a kt embert, nagyon ismersknek tetszettek, mindjrt gondoltam valamit, de mgse mertem egszen rjok fogni, megkrdeztem ht a kocsmrostl: "Hallja kend, mifle kt ember ez, aki itt tncol?" Azt mondja r a kocsmros: "Jaj, j uram, rgi embereim ezek mr nekem, kirlyfiak volnnak ezek, valami t esztendeje jttek ide, valami aranytoll madarat kerestek, de hogy nem talltk, mert biz azt mg a Veres-tengeren is kellett volna keresni, kaptk magukat, itt maradtak, azta mindig itt esznek-isznak, mert volt ezeknek pnzk vagy tizenkt trszekrrel, de biz a mr mind elfogyott, alig van nekik annyi, amennyivel egy-kt htig megrik." Ez aztn abbamaradt, a kocsmros se beszlt tbbet, n is eljttem.
Nagyon elszomorodott e beszden a kirlyfi, elbb nem is akarta elhinni, de az inas erstette, gondolta ht magban, hogy most nem tlti az idt, majd visszafel jvet hazahja ket.
Mentek aztn tovbb, bertek egy nagy erdbe, ott az t egy helyen ktfel vlt, egyik se tudta a jrst, elkezdtek tancskozni, hogy merre menjenek. Amint ott tancskoznak, egyszer - mintha csak a fld all bjt volna ki, vagy az gbl csppent volna - ott termett egy szp nagy rka. A kirlyfi, amint megltta, nylt a nyila utn, hogy majd meglvi, ht, uramfia, tn nem is hinnk kendtek, ha nem mondanm, megszlalt a rka emberi nyelven:
- No, felsges kirlyfi, ht eltvedtek, vagy min tancskoznak?
- Hiszen nem tvedtnk ppen el - felelt neki a kirlyfi -, hanem azt csakugyan nem tudjuk, hogy e kzl a kt t kzl melyik visz a Veres-tengerhez. Ht mirt krded?
- Csak azrt, mert n tba tudom igaztani a kirlyfit, tudom a jrst ezen a tjkon. De ht mirt mennek a Veres-tengerhez?
A kirlyfi elbeszlte, hogy mi jratban vannak, tvirl hegyire; mikor aztn vge szakadt a beszdjnek, megint megszlalt a rka:
- Bizony, nagy munka vr a kirlyfira, de nem is tudja elvgezni, hacsak n nem adok tancsot, azrt ht lpjnk egyezsgre: n segtem a kirlyfit j szval mindentt, ahol csak szksg lesz r, ezrt aztn mikor visszajvet hozza a kirlyfi a sok aranyat, ezstt, drgasgot (mert tudom, hogy hoz), mindenen, de mindenen az utols tig megosztozik velem.
A kirlyfi egy kicsit gondolkozott, de azutn gondolta, hogy minek neki az arany-ezst, csak a madr legyen meg, ht csak rllott. Erre a rka kihzott a farka vgbl ht szl szrt, odaadta a kirlyfinak.
- No, felsges kirlyfi, itt van ht szl szr, ha jrtban-keltben akrhol akrmi baja akad, csak szaktson el egy szlat, n mindjrt ott termek tancsot adni.
Azutn megmutatta a rka, hogy melyik t visz a Veres-tengerhez, j utat kvnt a kirlyfinak, s megint eltnt ppen gy, ahogy jtt, mintha csak a fld nyelte volna el.
Ment, mendeglt a kirlyfi az inasval, egyszer - nagy sokra - elrtek a Veres-tenger partjra. Amint a kirlyfi vgignzett azon a roppant nagy vzen, elborzadt bel, nem ltta sem szlt, sem hosszt. ", n Uram, Istenem - gondolta magban -, hogy megyek n t ezen a nagy vzen, mikor azt se tudom, melyik a szlessge?" Csak akkor jutott eszbe a rka, mindjrt elszaktott egy szl szrt; alighogy elszaktotta, mintha csak a fld alul bjt volna ki, vagy az gbl csppent volna le, ott termett a rka.
- Mi baja van, felsges kirlyfi, tn nem tud tmenni ezen a vzen?
- Bizony nem n, rka pajts.
- No, azon ne is bsuljon a kirlyfi egy cseppet se, itt van hrom alma, csak vgjon neki felsged a vznek, sztasson benne, mg csak brja a lova, amikor ltja, hogy mr egszen kifradt, hajtson a vzbe egy almt, mindjrt olyan darab szrazfld tmad, hogy elfrne rajta ezer ember is, azon pihenjen meg, azutn menjen tovbb, mikor megint elfrad a lova, megint hajtson el egy msik almt, megint pihenjen meg; aztn harmadszor is csak gy tegyen. Tbbet aztn nem mondok.
Ezzel a rka megint eltnt, a kirlyfi pedig meg az inasa belehajtottak a vzbe, elkezdtek benne sztatni. Mikor mr majd kidltek a lovak alattuk, elhajtott a kirlyfi egy almt, mindjrt olyan nagy darab szrazfld termett oda, hogy elfrt volna rajta egy regiment katona is, azon megpihentek istenesen, azutn megint mentek odbb, mikor msodszor is elfradtak a lovak, megint elhajtott a kirlyfi egy almt; harmadszor megint csak gy tettek. Mikor mr negyedszer is alig tudtak a lovak szni, elrtk szerencssen a tls partot. Itt aztn gondolkozba esett a kirlyfi, hogy most mr ht itt volnnak, de merre keressk az aranytoll madarat? Hiba gondolkozott rajta, megint csak el kellett szaktani egy szl szrt.Ott termett megint a rka.
- No, rka pajts - krdi a kirlyfi -, hol talljuk most mr meg az aranytoll madarat?
- Ht ltja-e felsged amott messzire csillmlani azt az aranypalott?
- Hogyne ltnm!
- No, ht abban lakik az a kirly, aki az az aranytoll madr. ltzzk fel felsged b ingbe-gatyba csiksosan, az inast a lovakkal hagyja itt, maga menjen oda a palota kertjbe, ott van a kalicka az aranymadrral egy aranyfra felakasztva, azt vegye le, de vigyzzon, hogy valamelyik fhoz hozz ne rjen, mert akkor az egsz kert megzendl, a kertszek megfogjk felsgedet. Ha pedig mgis szerencstlenl jrna, megfognk, vitesse magt a kirlyhoz; majd a kirly krdi, hogy mert ahhoz a madrhoz nylni, csak ezt mondja felsged: "Hogyne mertem volna, mikor szles e vilgon, kis Magyarorszgon nincsen olyan betyr, mint n." Tbbet aztn nem mondok.
gy tett a kirlyfi, ahogy a rka mondta. Az inast otthagyta a tengerparton, maga felltztt betyros ruhba, elindult a palota fel. Nem ment egyenesen a palotba, hanem elkerlt a kert al; ht amint odart, elllt szeme-szja, mert mg a htuls svnye is a kertnek mind csupa aranybl-ezstbl volt fonva. Amint kibmulta magt, bemszott szp csendesen a kertsen, szjjel-nzett a kertben, vigyzta, hogy hol ltn meg az aranytoll madarat.
De biz azt eleinte meg nem ltta volna, ha az orrhoz tdtt volna is, gy elvette szeme fnyt a nagy csillogs-villogs; de hogyisne! mikor minden fnak ezst volt a trzse, arany a gallya, gymnt a gymlcse. Mikor aztn flig-meddig betelt a nzssel, elindult a madarat keresni, meg is tallta nemsokra, ott ugrlt egy gymntkalickban, egy gas-bogas aranyfra felakasztva. Amint megltta a kirlyfi, ment egyenesen rte, hogy levegye; nem volt magasra tve, felrte a fldrl is, nem kellett rte felmszni, hanem amint vette volna le, a borjszj ing megakadt egy gallyba, megrntotta; erre az egsz kert megzendlt, mintha ezer meg ezer haranggal harangoztak volna, a kertszek mindjrt ott termettek, megfogtk a kirlyfit, vittk egyenesen a kirly gazdjokhoz.
A kirly, amint a nagy sok beszd utn megtudta, hogy mi a baj, elkezdte szidni a kirlyfit:
- Ht te akasztfra val, hogy mertl arra mg csak gondolni is, hogy az n aranytoll madaramat ellopd?
- Hogyne mertem volna - felelt r a kirlyfi hetykn -, mikor szles e vilgon, kis Magyarorszgon nincsen olyan betyr, mint n!
Nagyon megrlt ennek a beszdnek a kirly.
- No! csm, ha olyan nagy betyr vagy, van a szomszd kirlynak egy lova, az egsz l ezstbl van, a szre meg sznaranybl, ha te ezt nekem ellopod, neked adom az aranytoll madarat meg mg radsul minden gymntgymlcsmbl egy-egy vkt, aranygallyat meg, amennyit elbrsz.
Meggrte a kirlyfi, hogy ellopja, ha az letbe kerl is, azzal visszament az inashoz a tengerpartra, elszaktotta a harmadik szl szrt is. Ott termett a rka megint.
- No, kirlyfi, mi baja van?
- Ht bizony nekem csak ez meg ez. - Itt elbeszlte, hogy hogy jrt az aranytoll madrral, meg hogy mit grt meg a kirlynak, utoljra azt is hozztette, hogy bizony most mr nem tudja, hogy kne azt a lovat ellopni.
- Biz azt, felsges kirlyfi - felelt a rka -, mskpp nem lehet, hanem felltzik felsged kocsisruhba, elmegy ahhoz a kirlyhoz, aki az a l; itt van egy veg plinka, ez olyan, hogy aki egy kortyot iszik belle, gy elalszik tle, hogy aznap, ha csillagot rgatnak vele, se bred fel. Ezt a plinkt vigye oda, felsged az istllba, dugja el a szna kz, a kocsisok megtalljk, megisszk, elalusznak tle, akkor aztn a felsged dolga lesz kihozni a lovat, hanem van ott a falra felakasztva egy gymntszerszm, ha azt is el akarja hozni, vigyzzon, mert vannak azon apr kis csengettyk, ha azok megszlalnak, felbrednek a kocsisok, megfogjk felsgedet. Ha pedig mgis szerencstlenl jrna, megfognk, csak mondja ennek a kirlynak is azt, amit az elsnek mondott. Tbbet aztn nem szlok.
Ezzel eltnt a rka, a kirlyfi pedig megint gy tett, amint az mondta neki. Felltztt kocsisruhba, a plinkt a zsebbe tette, elindult a msodik kirly palotja fel. A vros vgig az inast is magval vitte, de mr a vrosba csak maga ment be. Bement a kirly palotjba, az istllba, odaelegyedett a tbbi kocsisok kz, ht ltja, hogy milyen nagy rizet alatt van az aranyszr, ezsths l: egy kocsis rajta lt, egy a fejt fogta, egy a lbt, egy a farkt, tizenkt ember meg krlllta.
Megijedt ettl egy kicsit a kirlyfi, hanem azrt csak ltatlann tette, addig sndrgtt ott elre-htra, mg egyszer szerencssen eldugta az veg plinkt a szna kz. Kis id mlva, amint egyik kocsis sznt akart adni a lnak, megtallta, kihzta onnan, elkurjantotta magt:
- Nzztek csak, mit talltam! Egy nagy veg plinkt! Bizonyosan valamelyik szolgl lopta el, osztn hirtelenben csak ide dugta. Igyuk meg!
Erre a tbbi kocsis is rllott, adtk kzrl kzre az veget, csakhamar rszeg lett valamennyi, eldlt ki jobbra, ki balra. Erre a kirlyfi is hozzfogott a munkhoz: aki a lovon lt, azt egy kecskelbra ltette, akik a lbt fogtk, azokkal a kecskelb ngy lbt fogatta meg, aki a fejt fogta, annak egy tuskt adott a markba, aki meg a farkt, annak egy nyvet kendert, mikor aztn gy elhelyezte ket, a lovat szpen kivezette az istllbl; hanem amint krlnzett, megltta a falon a gymntszerszmot, nagyon megfjult r a foga, nem tudta otthagyni. "Mr ezt, akr lek, akr halok, elviszem" - gondolta magban; le is vette a falrl, hanem amint vitte volna ki az ajtn, hozztdtt az ajtflfhoz, megcsendlt a sok cseng, a kocsisok felbredtek, megfogtk a kirlyfit. Vittk egyenesen kirly gazdjokhoz, elmondtk neki, hogy hogy akart ez a legny lopni.
A kirly elkezdte szidni, ahogy csak tudta:
- Ht te imilyen-amolyan akasztfavirg, hogy mertl mg csak arra gondolni is, hogy az n ezsths, aranyszr lovamat ellopd?
- Hogyne mertem volna - felelt ennek is nagy hetykn a kirlyfi -, mikor szles e vilgon, kis Magyarorszgon nincsen olyan betyr, mint n!
- No ha olyan nagy betyr vagy, van a szomszd kirlynak egy olyan szp lenya, hogy szem nem ltott mg olyat, ha te azt nekem ellopod, neked adom az aranyszr lovat, a gymntszerszmot meg mg radsul tz kbl aranyabrakot.
Jl van; meggrte a kirlyfi, hogy ellopja, azzal kiment a vros vgre az inashoz. Itt megint mit volt mit tenni? Elkellett szaktani a negyedik szl szrt is. Ott termett a rka.
- No, mi a baj, felsges kirlyfi?
- Ht csak ez meg ez. - Itt elbeszlte a kirlyfi, hogy mr meg kirlykisasszonyt kellene neki lopni.
- No, kirlyfi - mondja a rka -, most ltzzk fel szakcsruhba, menjen el ahhoz a kirlyhoz, szegdjk be szakcsnak. Dlben majd felsged vigye be a levest, hanem az ajtban ejtse el. Tbbet nem mondok.
Eltnt a rka megint, a kirlyfi pedig az inasval ment a harmadik kirly orszga fel. Mikor ahhoz a vroshoz rtek, ahol a kirly lakott, felltztt a kirlyfi szakcsruhba, az inast a vros vgn hagyta, maga bement a kirlyi palotba.
ppen kint stlgatott a kirly az udvaron; odament hozz a kirlyfi.
- Felsges kirly, n szakcs vagyok, azrt jttem, hogy beszegdjek felsgedhez, hogyha megfogadna.
- Jl van, fiam, n megfogadlak, ppen szakcsra van most szksgem; j, hogy jttl.
Beszegdtt ht a kirlyfi szakcsnak, mindjrt is bement a konyhba; hanem a msik szakcs egsz dleltt lrmzott r, mert minden telt elrontott. Kvetkezett az ebd ideje, a rgi szakcs sehogy se akarta megengedni a kirlyfinak, hogy az telt vigye be, de az addig knyrgtt neki, mg utoljra mgis rllott. Amint ht vitte volna be a kirlyfi a levest, az ajtnl szntszndkkal megbotlott, elejtette a tlat, hogy sszetrt.
A kirlykisasszonynak mr akkor megtetszett a szp szl legny, mikor belpett, mikor meg a tlat elejtette, mindjrt gondolta, hogy aligha igazi szakcs ez, mert akkor nem lett volna ilyen gyetlen, jobban vigyzott volna; amint pedig szedte ssze a cserepet, megltta a kisasszony az ujjn az aranygyrt, mindjrt gondolta, hogy nem lehet ms, mint valami kirlyfi.
Nem is hagyta abba a dolgot, hanem msnap nem ment be ebdelni az apjhoz, a maga szobjba terttetett kt emberre; aztn behvatta az j szakcsot, ott mindjrt maga mell ltette, krdezte tle, hogy hol vette azt a szp gyrt. A kirlyfi elbeszlte, hogy nem szakcs, hanem egy gazdag kirly fia, meg mst is mindent, az egsz lete folyst, mindjrt beleszerettek egymsba hallosan.
A kisasszony is elbeszlte, hogy az kezt most egy igen-igen gazdag kirly krte meg, de neki nincs kedve hozzmenni, mert mr olyan reg, hogy a hamut is mamunak mondja, hanem ez az apjnak mind nem hasznl, erlteti, hogy menjen hozz.
- Most ht, szvem szp szerelme, te az enym, n a tied, nincs mst mit tenni, hanem az jjel szkjnk meg, majd a te apd orszgban megeskdhetnk.
Kapott a kirlyfi kt kzzel a tancson, mindjrt elhatroztk, hogy mg azon az jszakn, majd ha mindenki lenyugszik a kirlyi udvarban, megszknek, reggelre pedig, ha lehet, tl teszik magukat a hatron.
Ezzel kiment a kirlyfi a kisasszony szobjbl, vrta az jflt; csak akkor jutott eszbe, hogy neki ezt a kisasszonyt a szomszd kirlynak kell vinni, hogy a lovat megkapja, mert ha azt meg nem kapja, az aranytoll madr sem lesz az v, anlkl pedig nem akart az apja szeme elbe menni.
Bsult ezen szrny mdon, mr azt is gondolta, hogy rte se megy a kisasszonyrt, de azutn eszbe jutott, hogy akrhogy lesz, akrmint lesz, el kell neki lopni a kisasszonyt, jobb ht ha most elszkteti, azutn majd tancsot krhet a rktl.
El is szktette szerencssen, kimentek a mezre a kirlyfi inashoz, ott, mg az inas a lovakat nyergelte, a kirlyfi flrement, elszaktotta az tdik szl szrt is. Ott termett a rka
- Mi a baj, felsges kirlyfi?
- Ht bizony most az, hogy nem tudom, a kirlykisasszonytl vljak-e meg, vagy madr nlkl menjek haza. Mert gy meg gy ll a dolog.
- Sose bsuljon azon a kirlyfi, majd elintzem n azt, most majd egytt megyek felsgeddel.
Mentek aztn egytt ngyen: a kirlyfi, a szp kirlykisasszony, az inas meg a rka. Mikor ahhoz a vroshoz rtek, ahov a kisasszonyt kellett volna vinni, a vros vgn a rka ppen olyan szp kisasszonny vltozott, mint az igazi, gyhogy a kirlyfi is alig tudta megismerni ket, a rka-kisasszony mondta az igazinak, hogy csak menjenek az inassal, nekik most a kirlyfival egy kis dolguk van, hanem majd utnuk mennek. Ment aztn a kisasszony tovbb, a kirlyfi pedig a rka-kisasszonyt bevezette a kirlyi palotba.
A kirly, amint megltta ket, nyakba borult rmben a kirlyfinak, sszevissza cskolta. A kirlyfi aztn mondta neki, hogy a kisasszony nagyon el van fradva, mert egsz jjel mindig jttek, adjon neki kln szobt, hadd pihenje ki magt.
Mikor ez megvolt, bcst vettek egymstl, a kirlyfi megkapta az ezsths, aranyszr lovat, a gymnt szerszmot meg mg radsul tz kbl aranyabrakot, azutn ment az igazi kisasszony utn. A vros vgn utol is rte, aztn mentek egytt; amint egy darabig mentek, hallott a kirlyfi valami dbrgst, htranz, ht ltja, hogy a rka szalad utnuk.
- Ht te hogy szabadultl meg?
- Csak gy, hogy kibjtam az ablakon, aztn itt vagyok.
Mentek megint, mendegltek, elrtek ahhoz a kirlyhoz is, akihez a lovat kellett volna vinni. Bsult megint a kirlyfi, hogy hogy vljon meg ettl a szp llattl, de a rka vigasztalta, hogy csak bzza r, majd eligaztja .
Megint elrekldte a kisasszonyt az inassal meg az ezsths, aranyszr lval, maga meg ppen olyan ezsths, aranyszr lv vltozott, gyhogy maga a kirlyfi se ismerte meg, melyik msik. Elvezette aztn a kirlyfi a kirlyhoz.
- No, felsges kirly, elhoztam az ezsths, aranyszr lovat, hanem ezt most olyan istllba kell tenni, amelyiknek nagy ablaka van, mert ez vilgossghoz van szokva.
gy tett a kirly, ahogy a kirlyfi mondta, aztn odaadta neki az aranytoll madarat, minden gymntgymlcsbl egy-egy vkt meg annyi aranygallyat, amennyit elbrt; azzal elbcsztak, a kirlyfi ment a kisasszony utn. Nem messze a vrostl megint utolrte, azutn mentek egytt a Veres-tenger fel. Alig mentek egy kicsit, megint utolrte ket a rka, elmondta, hogy megint bcszs nlkl jtt el innen is, az istll ablakn, azzal, amint elmondta, eltnt.
Ment a kirlyfi a sok drgasggal; mikor mr kzel voltak a Veres-tengerhez, htranznek, ht ltjk, hogy jn utnok a hrom kirly hrom roppant nagy regement katonval, mert mr akkorra szrevettk, hogy megcsalta ket; megijedtek nagyon, nem tudtk, mit csinljanak, csak sokra jutott eszbe a kirlyfinak, hogy elszaktsa a hatodik szl szrt. Ott termett a rka, bezzeg most nem kellett neki magyarzni, hogy mi a baj, mert ltta gyis; hirtelen elkapott hrom almt, belebukott a vzbe, intett a kirlyfinak, hogy menjenek utna. Azok szt fogadtak, elkezdtek utna szni.
Mikor mr a lovak alig-alig brtk az szst, elhajtotta az egyik almt, nagy darab szrazfld tmadt ott mindjrt, azon megpihentek, azutn mentek odbb. Lvldztek utnuk a katonk, bele is lttek egyszer a rka htba, de az hirtelen bekente valami rral, mindjrt gy beforradt, hogy a helye se ltszott meg. Utnok is prblt szni egynehny katona, hanem mikorra odartek, ahol ezek elszr megpihentek, akkorra eltnt a sziget, a sok katona mind ottveszett. gy ht, mg ktszeri megpihens utn, szerencssen trtek az innens partra.
Mikor jl kipihentk magukat, megszlalt a rka:
- No, felsges kirlyfi, mrmost nrm semmi szksge, n ht megyek dolgomra, hanem elbb emlkezzk mg felsged a szerzdsre, amit ktttnk: hogyha szerencssen megjrja az tjt, mindenen, amit csak hoz, megosztozunk.
A kirlyfi nem ellenkezett, ktfel mrtk a sok gymntgymlcst, aranyabrakot, aranygallyakat, akkor a kirlyfi bcszni akart, de a rka azt mondta, hogy
- Nem addig van m az, kirlyfi! Nem gy alkudtunk, hogy csak az ilyen haszontalansgon osztozunk, hanem gy, hogy mindenen, de mindenen.
Ezzel elvette a rka az aranytoll madarat, azt ktfel vgta, azutn az ezsths, aranyszr lovat, legutoljra meg a szp kisasszonyt is ktfel vgta, azt is elosztotta, mert azt is az ton szereztk egytt.
A szegny kirlyfi majd srva fakadt, mikor ltta, hogy az egsz fradozsa, veszdse gy krba vsz, de azrt a rknak nem szlt, mert ltta, hogy annak van igazsga, csak magra haragudott, hogy olyan szerzdsbe bele tudott egyezni. Mikor ltta a rka, hogy a kirlyfi gy elszomorodott, elnevette magt.
- Ne bsuljon, felsges kirlyfi, visszaadok n mindent, mg az aranygallyakat is, nem is akartam elvenni, csak azt prbltam meg, hogy ideengedn-e felsged. Most mr ltom, hogy jszv, mert ideadta volna sz nlkl, mindjrt fel is tmasztom n mind a hrmat.
Ezzel elvett valamifle csudafvet, megkente vele mind a hrmat, mindjrt felelevenedtek, s meg htszerte szebb kisasszony, htszerte szebb l s htszerte szebb madr lett bellk. Mikor ppen ksznni akarta a kirlyfi a rknak a szvessgt, eltnt onnan, mintha a fld nyelte volna el. A kirlyfi is ht a kisasszonyt felltette az ezsths, aranyszr lra, maga meg az inasa felltek a msik kettre, a sok kincset felraktk a nyeregkpba, azzal tnak indultak.
Mentek, mendegltek, elrtek ahhoz a vroshoz, ahol menet a kt regebb kirlyfit talltk egy csrdban, ht amint a vros kzepbe rnek, ltjk, hogy kt rongyos embert akkor visznek akasztani, a sok temrdek ember meg ksri; krdi a kirlyfi egy embertl, hogy mifle emberek azok, akiket akasztani akarnak? Mi bnt tettek, hogy felakasztjk ket?Felelt r az ember:
- Jaj, felsges kirlyfi, hosszas volna azt elbeszlni. Nem tudom n, hogy hol jrnak ezek itt, mr tbb t esztendejnl, hogy itt, ebben a vrosban csavarognak, de azta egy szalmaszlat se mozdtottak odbb, semmit se csinltak, hanem egyik kocsmbl ki, a msikba be, jjel-nappal mindig ettek-ittak, a sok temrdek pnznek keresztlmentek a nyakn, mert amint a vilg beszli, kirlyfiak volnnak ezek; most ht, hogy egy krajcrjuk se maradt, rablsra vetemedtek, de ez mg nem volt elg, hanem meg is ltek egy szegny kupec embert, amint a vsrbl jtt volna haza, hogy fel ne adhassa ket, mert rjuk ismert. De hiba! A gonoszsgot a tyk is kikaparja, rjok vilgosodott, hogy k tettk, most mr lakolnak rte.
Nagyon elszomorodott ezen a kirlyfi, megismerte, hogy az az kt testvrje, mindjrt ment a brkhoz, krte ket, hogy ilyen gyalzatot csak mgse kvessenek el kt kirlyfin, azonfell jl meg is kente mindegyiket, gyhogy aztn nagy sokra megkegyelmeztek nekik.
Akkor a kirlyfi ment egyenesen a testvreihez, sszevissza lelte-cskolta ket, vett nekik szp ruht, szp paript, azutn elindultak egytt mindnyjan hazafel. A kirlyfi az ton elbeszlte nekik, hogy milyen nehezen jutott a madrhoz; hogy tallt r a szp kisasszonyra; hogy szktette el; meg mindent, ami csak trtnt vele, de a btyjai nagyon szgyenlettk magukat tle, a szembe se mertek nzni, pedig az csak gy szerette ket, mint azeltt.
Egyszer bertek egy nagy rengeteg erdbe, mikor a kzepn voltak, megllottak pihenni, leszlltak a lrl, elvettk az elemzsit, ettek. Mikor jllaktak, ledlt a kirlyfi a mtkja lbe, elaludt, az is rhajtotta r a fejt, az is elszunnyadt, az inas meg flrement egy fa al, ott aludt el. Bezzeg nem aludt a kt regebb kirlyfi; mikor lttk, hogy ezek mind alusznak, sszesgtak-bgtak, hogy milyen nagy szgyen lesz rjok nzve, ha az apjok megtudja, hogy az ccsk mentette meg ket az akasztftl, azt gondoltk, hogy egyik rosszat a msikkal le lehet mosni, ht elhatroztk, hogy meglik mind a hrmat, otthon aztn azt mondjk, hogy k szereztk meg a madarat.
gy is tettek. Legelszr az inashoz mentek, annak levgtk a fejt, azutn a kirlyfit szrtk keresztl; mr ppen a kirlykisasszonyt is meg akartk lni, hanem az felbredt, s knyrgtt nekik, hogy ne ljk meg, nem mond meg senkinek semmit, nem bnja, ha a legutols konyhaszolglv teszik is, csak az letnek kegyelmezzenek.
Mg a kt gonosz szv, vadllatnl is vadabb kirlyfit is megindtotta ez a szp beszd, megkegyelmeztek az letnek; azutn sszeszedtek mindenfle drgasgot, amit az ccsk szerzett, az ezsths, aranyszr paript, az aranytoll madarat, mindenfle drgasgot, lra ltek, hazamentek. Volt nagy rm kirlyi apjok hznl, mikor megrkeztek, nagy dridt csaptak, folyt a bor, mint az rvz, mindenkinek jkedve volt az egsz hznl, csak egy volt szomor, egy volt, aki jjel-nappal srt: a szegny kirlykisasszony. Kicsapta az a kt gonosz kirlyfi a szolglk kz, mg azok kzt is a legeslegutolsnak tettk, hogy csak vesszen el minl elbb; az apjoknak meg, mikor krdezte, hogy mifle lny az, azt feleltk, hogy a kalickt tartani, a madrra vigyzni fogadtk meg. Mikor pedig ccskrl tudakozdott a kirly, eltagadtk, hogy nem lttk soha, azt se tudjk, hogy elment-e hazulrl.
Bsult az reg kirly egy kicsit, hanem a kt kirlyfi vigasztalta, hogy majd hazajn az, de mg azta bizony fele tjra se rt, lm, k is mennyi ideig voltak oda! Azutn elbeszltk, hogy jutottak a madrhoz, az aranyszr lhoz, ppen gy, mint ccsk elbeszlte, csak a kirlykisasszony trtnett hagytk ki.
Hiba volt azonban az aranytoll madr, nem segtett a kirlyon semmit, mert csak gy jtt volna meg a szeme vilga, ha az neklst hallhatta volna, de a madr, egy kukkans nem sok, de annyit se eresztett ki a szjn, a fejt a szrnya al dugta, gy gurnyasztott egsz nap. Az ezsths, aranyszr lnak se vettk semmi hasznt, soha senkit nem eresztett maghoz, rgott-vgott, ha valaki kzel akart hozz menni.
sszehvatta a kirly az orszg minden blcs embert, hogy fejtsk meg, mi ennek az oka, de hiba! Azok se mentek semmire, egyik egyet, msik mst mondott, csak az igazira nem tallt r egyik se.
Egyszer, mikor ppen ott rugdalzott az ezstl az udvar kzepn, nylott a kis ajt, ht ki jtt be rajta? - nem ms, mint a legkisebb kirlyfi meg az inas. Amint belpett az udvarba, ment a l egyenesen hozz, gy ette a markbl az aranyabrakot, azutn ment egyenesen a konyhba, kzen fogta a kirlykisasszonyt, ment vele a kirlyi apjhoz.
Amint belpett az ajtn, odabent volt az aranytoll madr, mindjrt elkezdett nekelni olyan szpen, hogy a kirly szeme vilga mindjrt megjtt tle, gy ltott, mint akrki ms.
Akkor a kirlyfi elbeszlte neki az egsz tja trtnett: hogy tallta a rkt, hogy lopta a madarat, a lovat, a kirlykisasszonyt, hogy mentette meg btyjait az akasztftl, azutn elmondta, hogy mikor otthagytk a btyjai az erdben meglve, ezt a rka hogy, hogy nem, megtudta, odament, feltmasztotta t is, az inast is azzal a fvel, amivel azeltt mr a kisasszonyt is feleleventette.
- Hanem mrmost, desapm, tartsunk lakodalmat, n a mtkmmal megeskszm.
A kirly e nagy istentelensgen szrnyen megharagudott, a kt nagyobb fit mindjrt felakasztatta. A legkisebbnek pedig odaadta fele kirlysgt, nagy lakodalmat csaptak, a rka is ott volt benne, hanem azutn megint eltnt, csak akkor ment oda, ha szksg volt a tancsra.
A kirlyfi pedig a szp felesgvel boldogul lt, mg meg nem halt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
