Egy macska megismerkedett egyszer egy eg�rrel, s addig-addig mondogatta neki, hogy �gy meg �gy szereti, m�g az eg�r r� nem �llt, hogy egy h�zba k�lt�znek, �s k�z�s h�ztart�st vezetnek.

- Hanem t�lire k�szletet kell �m gy�jten�nk, k�l�nben felkopik az �llunk - mondta a macska. - Neked, eg�rke, k�l�nben is vigy�znod kell, hov� dugod az orrodat, m�g ut�bb beleesel valami csapd�ba!

A j� tan�csot tett k�vette: vettek egy kis b�d�n zs�rt; csak azt nem tudt�k, hov� dugj�k. Hosszas t�preng�s ut�n azt mondta a macska:
- Nem tudom, hol lehetne jobb helyen, mint a templomban, onn�t ugyan senki el nem meri lopni; letessz�k az olt�r al�, s addig hozz� sem ny�lunk, m�g a sz�ks�g r� nem k�nyszer�t.

Biztons�gba helyezt�k h�t a b�d�nt; de kis id� m�lva nagy �tv�gya t�madt a macsk�nak a zs�rra, s �gy sz�lt az eg�rhez:
- Hallod-e, eg�rke, n�n�masszony megh�vott keresztkom�nak, gy�ny�r� cic�ja sz�letett, sz�p feh�r zsemlefoltos, azt kell keresztv�z al� tartanom. Adj nekem kimen�t m�ra, viseld gondj�t egyed�l a h�znak.
- Csak menj isten nev�ben - felelte az eg�r -, s ha valami j�t eszel, gondolj r�m. Magam is inn�k egy gy�sz�nyi �ldom�st a keresztel�i asz�b�l!

Persze egy �rva sz� sem volt igaz az eg�szb�l; a macsk�nak nem volt se n�njeasszonya, se keresztap�nak nem h�vt�k meg. Ment egyenest a templomba, odaosont a b�d�nh�z, nyalni kezdte a zs�rt, mind lenyalta a f�l�t. Mikor j�llakott, s�t�lt egyet a h�ztet�k�n, n�zel�d�tt, szeml�l�d�tt, azt�n leheveredett, elny�lt a napon, s nyalta el�gedetten a bajusz�t, valah�nyszor esz�be jutott a zs�rosb�d�n. Nem is ment haza el�bb, csak estefel�.
- No, megj�tt�l? - fogadta az eg�r. - Biztosan j�l mulatt�l.
- Megj�rja - felelte a macska.
- H�t a kicsinek mi lett a neve? - tudakolta tov�bb az eg�r.
- Lef�l�t - vetette oda kurt�n a macska.
- Lef�l�t?! - ki�ltott f�l �mulva az eg�r. - Furcsa n�v, �letemben ilyet nem hallottam m�g. Vagy a ti csal�dotokban tal�n szok�sos?
- Furcsa, nem furcsa, semmivel sem rosszabb holmi Morzsafal�n�l, ahogy a te keresztk�lykeidn�l j�rja - v�gta el a vit�t a macska.

Nem sokkal ezut�n megint csiklandozni kezdte a macska �ny�t az �tv�gy.
- Igaz�n megtehetn�d �jra a kedvem�rt, hogy egyed�l viseled gondj�t a h�znak - mondta -, engem megint keresztkom�nak h�vnak, nem utas�thatom vissza, olyan sz�p feh�r s�v van a cica nyak�n!

A j�s�gos eg�rke megint beleegyezett a macska meg elosont a kertek alatt, belop�dzott a templomba, �s f�lig kinyalta a zs�rosb�d�nt.

"Hi�ba, mindig az esik a legjobban, amit maga eszik az ember" - mondta, �s szerf�l�tt el�gedett volt a napi munk�j�val.

Ahogy haza�rt, k�rdi az eg�r:
- H�t ennek a gyereknek ugyan mi lett a neve
? - Befel�t - felelte a macska.
- Hogy mondod? Befel�t? �letemben nem hallottam m�g ezt a nevet; fogadjunk, hogy nincs is benne a kalend�riumban!

Hanem a macsk�nak csakhamar �jra �sszefutott a ny�l a sz�j�ban, valah�nyszor a b�d�nre gondolt.

H�rom az igazs�g - mondta az eg�rnek - megint keresztel�re h�vnak, a kicsi fekete, mint a szurok, csak a mancsa feh�r, de azon k�v�l azt�n egy sz�l nem sok, annyi feh�r sz�re sincsen, az ilyesmi nagy ritkas�g, minden szent id�ben egyszer ha megesik. Ugye, elengedsz?
- Lef�l�t! Befel�t! - mormogta az eg�r. - Olyan fura nevek, annyit t�n�d�m rajtuk.
- Mert folyton itthon kuksolsz a sz�rke h�ziruh�dban, hagyod, hogy a hajad a nyakadba n�j�n, �s k�pzel�d�l - felelte a macska. - �gy van az, ha valaki ki sem teszi a l�b�t a szob�b�l.

M�g a macska odaj�rt, az eg�r kitakar�totta, rendbe tette a h�zat. A p�kosztos macska meg ezalatt kinyalta mind egy cseppig a zs�rt a b�d�nb�l. "Addig �gysincs nyugta t�le az embernek, am�g mindet meg nem ette" - mondta mag�ban, �s csak k�s� este t�rt haza, k�v�ren, j�llakottan.

Az eg�rnek az volt az els� dolga, hogy a harmadik keresztfi� nev�t tudakolta.
- Biztosra veszem, hogy ez sem fog tetszeni neked - felelte a macska. - �gy h�vj�k, hogy Cseppetsem.
- Cseppetsem! - ki�ltotta az eg�r. - Ez a legmegh�kkent�bb n�v valamennyi k�zt, m�g sosem tal�lkoztam vele nyomtat�sban. Cseppetsem! Vajon mit jelent ez?

Fej�t cs�v�lta, �sszeg�mb�ly�d�tt, �s lefek�dt aludni.

Ett�l fogva senki nem h�vta t�bb� keresztkom�nak a macsk�t.

�s nemsok�ra bek�sz�nt�tt a hideg t�l, odakint m�r nem akadt semmi ennival�.

Akkor az eg�rnek esz�be jutott a macska b�lcs tan�csa.
- Gyer�nk, bar�tom - mondta neki -, keress�k meg a b�d�n�nket, eddig meg�rizt�k, bezzeg most j�lesik majd!
- Az igaz - felelte a macska -, j�lesik majd neked, ak�rha az ablakot nyalogatn�d.

�tnak indultak, s ahogy oda�rtek a templomba, ott volt a b�d�n a hely�n, csakhogy �resen.
- �, most l�tom csak, mi t�rt�nt, most der�l ki, milyen bar�tom vagy! - ki�ltotta az eg�r. - Azzal, hogy keresztel�re m�gy, f�lfaltad az eg�szet, el�bb le a f�l�t, azt�n be a fel�t, v�g�l nem hagyt�l...
- Nem hallgatsz! - rivallt r� a macska. - Ha m�g egy sz�t sz�lsz, bekaplak!
...cseppet sem - mondta a szeg�ny eg�r, mert m�r a nyelv�n volt, s akarta, nem akarta, kiszaladt a sz�j�n.

A macska ut�na ugrott, de az eg�r gyorsabb volt, elszaladt. Az�ta is vigy�z, hogy a macsk�val ne tal�lkozz�k.